FrissítésSúgó

Spidagra	2015.09.23. 14:00 -
	Több tíz éve magára hagyott raktárépület a város ipari szegletében. STIER TERÜLETE

[24-5] [4-1]

Weee	Előzmény | 2015.10.10. 14:05 - #24

"Őrült egy nap" sóhajtotta Rana, és teljes mértékben lemondott az idegen, pontosabban Jack viselkedésének megértéséről. Az egyetlen logikus magyarázatnak az tűnt, hogy nincs egyedül odabent. "Biztos van egy enyémavilág Jack meg egy nebántsatok nemvagyoktökéletes Jack." Ennek fényében majdhogynem sajnálni kezdte őt. De csak majdnem. Ezzel kicsit elkéstél Jack, második benyomás nincsen közölte még utoljára halkan, aztán megfogadta, hogy amíg nem változtat a hozzáállásán, nem áll vele szóba. Rana nem épp sértődékeny, csupán szeret normális hangnemben kommunikálni másokkal. Jack pedig egyenlőre nem mutatta, hogy képes lenne erre. Így a figyelmét (gyerekes módon jó látványosan) másfelé irányította, tekintetével körbepásztázta a raktárat. Elvégre, ha minden jól megy itt fog lakni! Terepszemle közben a pillantása összeakadt Mitchelle-ével aki legnagyobb örömére cinkosan mosolygott rá. Annyira rosszul tehát nem állhat a szénája...

Walta

Előzmény | 2015.10.07. 15:41 - #23

Lompos farkamat, gyengén meglegyintettem magam mellett, jelezve hogy most már nem akarok vitát. -Ezekkel a szavakkal nem fogsz nálam sokra menni.-néztem rá a juhász szukára, szúró tekinetettel, majd a másikra tereltem figyelmemet. -Semmi közötök hozzám, az egy tény. Csak az a kérdés hogy nekem van e közöm hozzátok.-folytattam nyugodt hangnemben, közben magabiztosság csillogott a szememben. -Tudom. Nem vagyok tökéletes.-eme mondat után, elgondolkodtam, majd a földre pillantottam. Néma csend verődött vissza a falról. -Jack. Jack a nevem. És hogy ki vagyok, nem tudom, inkább az a kérdés hogy ki leszek...-néztem rá szeliden ismét a kanra. A nagy raktárban kezdett sötét lenni, mivel a nap már utolsó sugaraival simítottá át a várost. Talpam alatt már meleg volt a kő, mivel már jó pár ideje álldogáltam ott mozdulatlanul.

Spidagra

Előzmény | 2015.10.06. 19:00 - #22

Stier Nos, ha éppen elüldözni ugyan nem is sikerült a malamutot, de legalább az értelmes, célzott beszélgetésre sarkallták. Végre volt mondanivalója is, nem csak üres, modortalan szavai szóltak. Stier gyengén hegyezte lelógó füleit. Tehat van valami más is ebben a kanban az ellenségeskedésen kívül... Hála az égnek, hogy nem az a megkeseredett, nekem-már-úgyis-mindegy-élek-e-vagy-halok típus... Mert Stier kezdte azt hinni, hogy efféle és emiatt jött ide. - A szavaiddal támadtál - szólt közbe röviden ismét, de aztán némán hallgatta Jacket. Furcsán fogalmazott az idegen. Stier szemeiben érdeklődés csillant, de éppen olyan gyorsan el is rejtette. Szótlanul vizslatta, méregette.- Akkor ha nem ez vagy, ki vagy te? - kérdezte végül, szemrebbenés nélkül. Michelle Már majdnem visszavágott a kannak, de nem akarta Stiert még jobban feldühíteni. Jack vallomására csak megvetően felhorkantott. De még milyen nagy! - Mégis mi közünk lenne hozzád... - morrantotta halkan, ellenségesen. Mit akar ez? Minek bizonygatja nekik, hogy ő milyen? Már pont sikerült bemutatkoznia... Michelle Ranához fordult. Rámosolygott a nőstényre. Mintha azt sugallta volna: "Üdv nálunk!"

Weee	Előzmény | 2015.10.05. 21:34 - #21

Rana A helyzet tovább bonyolódni látszott, Rana kedzett belezavarodni a dolgokba. Az ő oldalukról a szándékok tiszták voltak, eltűntetni a betolakodót, anélkül, hogy valaki sérülne. Stier ennek megfelelően hideg, elutasító, de egyre fokozodó agresszióval fordult felé, kétséget sem hagyva affelől, mit szeretne elérni, s mi vár rá ha em teljesíti. Ezzel szemben az idegen azonban mintha váltogatta volna a célját, ideállít hetykén flegmázva, készen arra, hogy leokoskodjon mindenkit, aztán földhöz vágja az ellenfelét, erejét fitogtatva, de hirtelen minden előjel nélkül elkezdi játsszani az árva kiskutyát az út szélén, akire ok nélkül rátámadnak. "Itt már valami trükk lesz" agyalt Rana, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét a vörösről. Az a rossz érzés motoszkált benne, hogy ez a társalgás csupán figyelemelterelés, a háttérben valami jóval nagyobb zajlik. Talán ő a zavaró tényező, aki elvonja az őrök figyelmét és... "Rana, ez már egy kész összeesküvés-elmélet!" csóválta a feét saját magán. Minden esetre azért időről időre mintát vett a levegőből, s a fülével is élénken radarozott. Szíve szerint mindemellett még edd-meg-amit-főztél módra visszadobálta volna megjegyzéseket, ám már abban sem volt biztos, hogy az előbbi felszólalása jó ötlet volt, a továbbiakban magába folytotta ezeket. Jó alattvaló módjára ki kell vennie a részét a várvédésből, de nem illő átvenni a kapitány helyét.

Walta

Előzmény | 2015.10.05. 17:17 - #20

-Miért van az, hogy akárnyányszor ismerkedni szeretnék mindenki felkapja a vizet?-kérdeztem magamtól feszülten. Nem tetszett a szuka viselkedése, hogy egyből rámtámadt. Mindig cselekednek mielőtt még átgondolnák a helyzetet. Nem is ismernek, lehet hogy nagyképűnek és bunkónak látszom, de mindenkiben vanvalami  pozitív tulajdonság, még ha egy utolsó taplónak is látszik. A németjuhász szavaira nem reagáltam semmit, jobban láttam ha nem dobok vissza neki bántó szavakat. -Először is, nem én támadtam meg mást! Jobb lenne ha legalább végig hallgatnátok. Nem akarok vitát, de már késő. Tudom nagy pofám van, bevallom. És ti még csak ezt látjátok bennem, de higgyjétek el, nem ez vagyok.-szólaltam meg kissé ideges de mégis meggyőző hangon. A kékszemű szukára pillantottam aki teljes testtel befeszült miatt. Egy mélyebb sóhajtás hagyta el a testemet, mert nem ezt akartam. Minden helyzetben maximalista vagyok, és addig fogom őket győzködni ezekkel a tényekkel míg rájönnek hogy ezt nem szándékosan csinálom. A kan hangjára csak szemgolyóimat forgattam oda. -Már épp elégszer megbántam, ahhoz hogy tudjam milyen újá születni.-valahogy bennem volt az az érzés hogy ezt már nem fogják ugymond felfogni. Számukra csak egy áltlagos behatoló vagyok, akit mindenféleképp ki kell űzni.Csak egy vagyok a száz kutya közül. Végül megráztam magamat, majd magamra pilantottam ahol jó pár nyílt seb tátongott. -Remek..-gondoltam el magamban.

Spidagra

Előzmény | 2015.10.05. 15:27 - #19

Michelle Mivel a kan lábába harapott, így mindketten a földre kerültek és ott folytatták tovább a huza-vonát. Michelle arra eszmélt, hogy Jack fogai a nyakában vannak és hirtelen a földön fekszik. De nem volt az a kutya, akit ilyen könnyen le lehetne fegyverezni. Lábaival Jack hasába rúgott, vergődött és kikerült a kan szorításából. Lihegve pattant fel, hogy újra nekimenjen, azonban Stier vérfagyasztó,rideg parancsa megállította. Megtorpant, de Michelle agya már túlságosan elborult ahhoz, hogy türelme egy-két percnél tovább kitartson. Feje vízszintesen volt gerincével,  nyála a padlóra csöpögött. Várt. Rana reakciója billentette ki az egyensúlyából. Meglepetten csukta be száját és pislogott a nőstényre. Nahát! Nem gondoltam volna, hogy mellénk áll. Olyan tartózkodó típusnak tűnt nekem - gondolta, mégis derűs lett. Egyre jobban dícsérte magát azért, hogy Ranát a köreikbe hívta. Rettenthetetlen páros lesznek, ezt már előre látta lelki szemeivel. Stier - Elég legyen! - dörrent hangja most már hangosabban, amikor látta, hogy Michelle még folytatná a küzdelmet. A parancs visszhangot vert az üres teremben.  Rezzenéstelen tekintettel figyelte az összeborzolt szőrű malamutot. Csak kisvártatva, néma percek múltán szólalt meg: - Nekem nincsenek barátaim. Nekem családom van - szögezte le, mint köztudott tényt. - Ha még egyszer akár egy szőrszállal is hozzányúlsz valamelyikhez, megkeserülöd azt a napot, amikor világra jöttél - Stier most már dühös volt. Nem bántotta azért a malamutot, mert bejött, megzavarta lelki nyugalmát, nagyszájú volt és tiszteletlen. De azt már végképp nem tűrhette, hogy egy ilyenfajta betolakodó családjának valamelyik tagját bántsa. Stier szemei villámokat szórtak, mégsem mozdult, mégsem szólt, de bárki láthatta, hogy egyetlen rossz mozdulat és elszakad nála a cérna. Kimondatlan szavai Rana szájából hangzottak el. Stier figyelmét nem kerülte el a németjuhász rátermettsége. Most már hárman álltak sorfalat a kannal szemben.

Weee	Előzmény | 2015.10.04. 17:09 - #18

Rana Rana a döbbenettől tágra nyílt szemmel, növekvő dühvel figyelte az eseményeket. Eleinte úgy tűnt, az egész nem lesz több egy magasröptű szócsatánál, egyik kan sem lépett fel fenyegetően, csak burkoltan sértegették egymást. Rana, Mitchelle-hez hasonlóan nem tartotta titokban az álláspontját, valahányszor a vörös nyitotta szóra a száját mély hangú morgással kísérte a mondanivalóját. Közel sem azért, hogy bátorítsa, inkább azt akarta éreztetni vele, hogy befogahtná. Habár köze sem volt még ehhez a falkháoz, ösztönből védte új barátait, legyen szó a tekintélyről vagy az illetlen behatolásról. Magát is meglepte, milyen dühítően hat rá a vörös jelenléte. A cérna akkor szakadt el nála, amikor Mitchelle rárontott, szinte ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy vele menjen és közösen tépjék az idegent. Az egyetlen dolog ami visszatartotta, az a közelharcokról szerzett nulla tudása volt, csak a fenyegetőnek szánt magatartásávál tudott hozzjárulni a jelenethez. Fülét dühösen hátrahúzva, vicsorogva, mély torokhangon morogva meredt rá, miközben lassan ő is előrébb lépdelt. Untatsz az okoskodásoddal vakarcs, hordd el magad. morogta. Ugyan az ő beavatkozása teljesen jogtalan volt, de kimondatatlanul idegesítette, hogy a vörös megzavarta a bemutatkozásban. Az eddig látottak alapján nem tartott tőle, hogy a vörös nekiugrana a beszólásáért, de azért készenlétben artotta magát, biztos ami biztos.

Walta

Előzmény | 2015.10.04. 13:52 - #17

Észbe sem kaptam, mikor csak arra lettem figyelmes hogy a szuka nekem támad, és ott harap ahol csak tud. Az első harapást még elnéztem neki, majd a kanra pillantottam. -Lehet. De többet tudok mint hinnéd.-mikor az idegen másodjára harapott belém, nem tűrhettem tovább. Egy hihetetlen gyors mozdulattal megragadtam a torkát és lecsaptam a földre. Azt akartam hogy érezze a dühömet. Füleimet hátrasunytam és erőteljesen morogtam. Belenéztem jéghideg szemébe, aztán szemöldökeimet összehúztam, mint aki most készül a végzetes harapásra. -Na most!-motyogtam, mivel még mindig tartottam a számban a nyakát. Azonabn a vérfagyaszt jelenetet megtőrve kiengedtem a szukát az álkapcsom közül, majd felemeltem a fejemet. Halványan elmosolyodtam rajta, majd ismét a kanra pillantottam. -Hálás lehetsz az égnek, hogy ilyen barátaid vannak.-szólaltam meg elgondolkodó hangon. -Ez nem mindenkinek adatik meg.-folytattam majd elléptem tőlük. Bizonyára most mindenki azt kérdezi magától, hogy most mi is történt. Mi baj van ezzel az idegennel, aki egyszerűen betoppan és gúnyolódik? Csak annyi hogy kíváncsi vagyok. Kíváncsi vagyok arra, hogy meddig tart össze egy falka, és hogy ki adná az életét a fejedelemért. Tudni akarom hogy ilyen helyzetekbe ki barát és ki ellenség. Ki fut el és ki képes harcolni utolsó erejéig. Ez talán a baj velem. Mióta megvilágosottam, kezdett elhalványulni bennem az a bizonyos összetartás. Nem akarom hogy végleg eltűnjön belőlem ez az érzés. Én is falkatag szeretnék lenni, de ehhez még bizonyítanom kell..

Spidagra

Előzmény | 2015.10.04. 12:19 - #16

Stier Lehunyta a szemeit, majd nagyot sóhajtott. - Van még mit tanulnod, fiatal barátom - Szeretett volna még több mindent is mondani, de Michelle akciója félbeszakította. Stier meglepetten emelte fel az egyik mancsát, ahogy a pitbull szuka elsüvített mellette. A morgás és marakodás hangjaira Stier összeráncolta a homlokát. - Michelle! - szólt rá a szukára, de az semmit sem hallott.     Michelle Hiába Jack provokációja, Stier teljesen higgadt maradt. Nem úgy Michelle. A forróvérű lányzó nem tűrhette, hogy tiszteletlen szavai megtorlás nélkül maradjanak. Mégis hogy merészel az ő számára legtiszteletreméltóbb ebbel így viselkedni minden ok nélkül? - Semmit sem tudsz Stierről! - kiáltotta és egyetlen mozdulattal a hímnél termett, annak lábába mart, hogy kibillenthesse egyensúlyából. Michelle kisebb volt, így fürgén mozgott, majd tovább ostorozta a kant harapásaival, ahol csak érte.

Walta

Előzmény | 2015.10.03. 15:38 - #15

Fejemet lelapítottam enyhén, de nem félelemből hanem a sértés miatt. -Ha már úgy is megölsz, minek akarod tudni a nevem, hisz addigra már olyan mindegy, a bűntudat talán akkor lesz meg igazán.-jól van Jack, talán mára elég, hisz mindjárt neked jön egy jókora alfahím. -Nem!-csaptam  rá a választ magamban. Most az egyszer bizonyítok. A kan közelségétől összehúztam szemöldökömet majd szintén a szemeibe néztem. -Mit tudsz te a kóbor kutyákról, főképp azokról akik nap mint nap az életbe maradásért küzdenek, egyedül! Te addig meg csak itt üldögélsz!-jól tudtam hogy hogyan kell feszegetni a határt, de szerencsére mindig volt egy "b" tervem ha estleg elfajulának a dologok. Kikerülve az előttem álló kan tekintetét a mögötte álló szukára pillantottam, majd szintén beléfúrtam a tekintetemet. Kezdődik.

Spidagra

Előzmény | 2015.10.03. 13:11 - #14

Stier Stier nem várta meg amíg Jack befejezi a mondatát, utolsó szusszanásába vágott: - Teljesen lényegtelen, hogy mit gondolsz vagy mi a véleményed. Itt csak az én véleményem számít. Ez az én területem, az én falkám, az én döntéseim. És számomra az a legfontosabb, hogy mielőtt megölök valakit, legalább lehetőséget adjak neki arra, hogy bemutatkozzon. Szolidaritásképp, hogy legyen mire emlékezni belőle - horkantotta ridegen a másiknak, majd lassan, komótosan odasétált Jackhez, hogy mindössze 30-40 cm válassza el őket egymástól. A kan szemeibe bámult. - Persze ezt te úgy sem értheted. A magányos ebek mind azt hiszik, hogy övék a világ - mosolyodott el halványan. - Merész vagy, de most sajnos csak két lehetőséget tudok adni. Vagy eltűnsz, vagy eltűnsz. Michelle Michelle nem hitt a füleinek. A malamut csak úgy eléjük toppant és megkérdőjelezte Stier tekintélyét. Michelle halkan morgott Jack minden egyes szava után, és mindig úgy helyezkedett, hogy ha bármi történik közbevághasson vagy vezére segítségére siethessen. Néha Ranára pillantott, hogy ellenőrizze a másik nem-e véletlen a malamuttal van és valami összeesküvésre készülnek. Bár szíve mélyén teljesen megbízott a szukában, ő maga se tudta, hogy miért. Jack reakciójára várt, ugyanis a kan ultimátumot kapott.

Weee	Előzmény | 2015.10.01. 20:48 - #13

Rana Betolakodó ide vagy oda, területsértés ide vagy oda, Ranát a leginkább az foglalkoztatta, vajon mennyit talált el az idegenből. Sokat nem is kellett várnia, a kóbor lélek rövidesen csatlakozott hozzájuk az ablakon keresztül, felfedve hím malamut mivoltát. Vagyis eddig minden stimmel. Ha ilyen hamar ideért, olyan messze nem lehetett, újabb pont, Abban azonban, hogy annyira idegen, már nem volt olyan biztos. Hiába Stier és Mitchelle heves reakciója, a vörös jégkockákat szégyenítő hidegvérrel szemlélte őket, s a világ legprovokálóbb nyugodt hangján úgy beszélt hozzájuk, mintha egyébként ismerettségben állnának. Igaz, láthatóan nem volt tisztában Stier rangjával, másként minden bizonnyal más hangnemet ütött volna meg. Vagy tisztában van vele, csak nem érdekli? Rana úgy egyébként szívesen felelt volna valami csípőset, egy kis kiegészítéssel arra vonatkozolóag, hogy egyeseknek nem ártana némi jómodorot tanulnia, ám végül inkább kimaradt a szócsatából, csak értetlenül járatta a tekintetét a két kan között. "Mi lesz ebből?"

Walta

Előzmény | 2015.10.01. 18:40 - #12

Orrom alatt gyengéden elmosolyodtam. -Ügyes.-jelentettem ki egész hangosan, de csak annyira hogy meghallják. Hogy őszinte legyek kevesebbre számítottam a szukától, de mit ne mondjak egész szép teljesítmény volt. Meglehetősen a lant már eléggé felbosszantottam csupán a jelenlétemmel, és még az is tett rá egy lapáttal hogy nem vélaszolok neki. Eljátszva a komolyt, meggondolva bepréseltem magamata az ablakon, viszont vigyáztam a kilógó szilánkokkal, melyek végigsimították a hátamat. Körübelül tíz méterre elöttük álltam meg, majd felfújva magamat, teljesen kihúztam testemet. -Csak a nevemre vagy kíváncsi? Egy behatolótól nem a nevét kérdezném meg legelőször, nem ez lenne a legfontosabb.-szemem végigfutott rajtuk, közben megtartottam a nyugodt természetemet. Egyáltalán nem izgultam, sőt úgyéreztem mintha már ezer év ismerném őket. Ettől függetlenöl megpróbáltam éretten és magabiztosan viselkedni, mintha mindent a mancsomban tartanék.

Spidagra

Előzmény | 2015.09.30. 21:59 - #11

Stier Pontos jelentést kapott Ranától, ennél többre nem is volt szüksége. Biccentett egyet a nősténynek, aztán Jacknél termett. A malamut valóban nem félt, pedig egyedül volt és idegen területen. Stierben ez gyanakvást keltett, de már volt elég tapasztalata ahhoz, hogy ez ne zavarja meg. - Nos, kivágták a nyelved amiért máshova is így betolakodtál, vagy megtudhatjuk a nevedet is végre? - hunyorgott Jackre.

Weee	Előzmény | 2015.09.30. 20:43 - #10

Rana Rana kis túlzással úgy világított, mint egy villanykörte. Stier és Mitchelle nem nézték teljesen hülyének, hanem esélyt adtak neki, hogy bemutathassa mit tud, ezzel mindennél nagyobb örömet okozva neki. Rana tökéletesen viszi tovább a fajtájára, de a vérvonalára különsen jellemző munkakedvet és megfelelési kényszert, egyszóval imádja ha kihívások elé állítják, lételeme a munka és a megoládra váró feladatok. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, Rana teljesen átalakult. Félretette a vidám kölykös bohóckodásokat, zsebre tette az izgatottságát és minden idegszálával a feladatra koncentrált. Az ablak felé fordulva mélyet szippantott a beáramló levegőből. Kan. kezdte a nyilvánvalóval, a jó indítás kedvéért. Ritkán térképezett fel tagokat csak a szaguk alapján, általában a nem és az elhelyezkedéssel beérte. Közel van, de egyedül. Nem fél, nem izgatott legalábbis a szaga nem árulkodott semmi ilyesmiről. "Most jön a neheze". Ranának csak futó elképzelései voltak arról, szag alapján hogy lehet kideríteni, ki mekkora. Voltak rá tippjei, de sosem próbálta. Azt hiszem, közepes vagy nagy testű, leginkább valahol a kettő között nyögte ki végül újabb pár szippantás után. A veszélyessége pedig attól függ, milyen szándékkal érkezett, mennyire képzett harcos, esetleg nincs-e a közelben erősítése. A jelenlegi információk alapján azt mondom, hárman egy ellen esélyesek vagyunk. zárta le a megfigyeléseit, majd a többiek után ügetett az ablakhoz. Egyrészt, kíváncsi volt az idegenre, másrészt úgy érezte illendőnek, hogy kéznél legyen ha baj van. Hallva és látva azonban Stier házőrző-módját, nem tartott komolyabb támadástól, illetve elkezdett nagyon örülni, hogy Mitchelle-vel és az ő jó ajánlásával érkezett. "Őrült bátor egy kutya, ha ezek után még keménykedni akar itt".

Walta

Előzmény | 2015.09.30. 17:16 - #9

Tisztában voltam azzal a ténnyel hogy egy idő után úgyis le fognak leplezni, hisz kintről befelé süvít némi szél, miközen illatomat magával viszi. Aggodalmam hamar valóra is vált, hisz a nagy darab kutya hamar ki is szúrt. Hallottam ahogyan a mellette lévő szukát kérdezgeti, hogy némi infót szerezzen rólam. Szőre közben felállt vicsorított majd tett a bejárthoz némi lépést, ahol pont álltam. Kíváncsivá tett a szuka. Tudni akartam hogy mennyire tud majd feltérképezni csak a szagom által. Mindig is nyitott voltam az új dologok felé, de ez feletébb érdekelt. Szememet azonban a rottweileren tartottam, hisz eleéggé kiszámíthatalannak tűnt. Kérdésére némán álltam tovább, nem akartam megszólalni, hisz akkor bizonyára a torkomnak esne habozás nélkül. Kíváncsiságom, miatt már sokszor kerültem életveszélyes helyzetekbe, de mit ne mondgyak, néha kell egy kis  adrenalin az élethez.

Spidagra

Előzmény | 2015.09.30. 08:53 - #8

Stier Stier leplezte észrevételét az újabb kutyáról, így elégedetten nyugtázhatta, hogy Rana megemlítette a betolakodót. - Érzed a szagát, Rana? Mit tudsz róla elmondani? Mekkora lehet? Mennyire jelent veszélyt? Hím vagy nőstény? - vizsgáztatta a németjuhászt szórakozottan. Amint megkapja a válaszokat, elindul az ablakok felé. Hátán és nyakán felborzolódott a szőr, amitől még nagyobbnak tűnt. Hangja fenyegetővé változott, már nem az a kedves úrimodorú rottweiler volt, mint előbb. - Mi dolgod erre, idegen? A te érdekedben remélem, hogy nem kémkedsz - nézett a malamutra szigorú tekintettel. Michelle Michelle halkan mosolygott Rana lelkesedésén, örült,hogy megmutathatta neki annak a csodálatos világnak legalább a töredékét, amiben élt. Michellenek a falka jelentette a reményt hánytatott sorsa után, talán túlságosan is elfogult volt. Amikor ő is észlelte a negyedik félt, Michelleben feléledt a védelmező ösztön. Agresszívan kivicsorította a fogait és Stier mögé állt, szemei villámokat szórtak. A falka védelme a legfontosabb, de nem szólalt meg, hátvédként támogatta Stiert.

Weee	Előzmény | 2015.09.29. 20:42 - #7

Rana A fekete folt, Rana kevésbé józan agyáfelének elképzeléseivel ellentétben egy kifejezetten jól szituált, udvarias Rotweiler úr volt. Ugyan termetes valójának közeledte egy pillanatig halálfélelemmel töltötte el a juhászkutyát, de a Mitchelle, majd a felé mutatott nyugodt udvariassága örök érvényűleg elhallgattatta benne a kételyt. Egy olyan vezér, aki a kedvességet csak eszköznek használja fel a toborzáshoz, nem ilyen hangot üt meg az alattvalóival a bázisukon. Stier nem csak egy élelemszerzőként tekintett Mitchelle-re, tekintetéből és kifejezésmódjából is áradt a tisztelet és a megbecsülés. "Ilyen falkáról álmodtam!" Rana pillanatok alatt elérte a teljes ellazultság állapotát. Már kétségei sem voltak a biztonsága felől, óvatos énje helyére a felszabadlt, vidám énje furakodott. Örvendek a találkozásnak, Rana vagyok. mutatkozott be illendőképp, visszafogva a feltörni készülő boldog kiabálását. Azért mégis csak illő lenne legalább helyzetekben felnttként viselkedni. De egy gyors, kifejező farkcsóválást azért megengedett magának. Nagy levegőt vett, hogy megosszon a többiekkel valami akkor rendkívül fontosnak érzett tényt magáról, de a nyomkövetésre kiképzett orra finoman más kutyák jelenlétét érezte. "Vajon miért nem jön be?" természetesen ezzel végérvényesen elkalandozott, s mire észbe kapott ott állt tátott szájjal. Azt hiszem, nem vagyunk egyedül. jelentette végül ki. Miután kimondta, rögtön meg is bánta, elvégre Mitchelle elmítette, hogy szép számú a falkájuk. "Most már mindegy. Legalább már tudják, hogy jó szimatom van" Mitchelle mesélt a falkáról, persze semmi titkot vagy ilyesmit nem osztott meg, csak úgy mesélt ezt-azt... koncentrálj, Rana koncentrálj, ne fecsegj.Mivel én még sosem voltam falkatag, felajánlotta, nézzem meg hogy is működik ez. Bár, az alapján amit mesélt, bolond lennék nem rögtön felvételért könyörögni! próbálta menteni a menthetőt, s közben csak abban bízott, nem épp most ejti ki a száján a létező legnagyobb hülyeségeket, totál elásva ezzel magát. A továbbiakban inkább befogta a száját, és várta, mit szólnak mindehez a többiek.

Walta

Előzmény | 2015.09.29. 19:42 - #6

Jack A nap nyengén sütögette vöröses bundámat, ami igen jól esett ebben a hűvös időmet. Éreztem hogy izmaim le vannak zsibbadva így jónak láttam ha sétálgatok egy kicsit a környéken. Gyengéd mozdulatokkal lépdeltem a járdán, fejemet pedig ide-oda forgattam az erős hangforrások felé. Szememről sugárzott a boldogság, farkamat pedig győzelmi zászlóként emeltem magam fölé. Körmeim erőteljesen csapódtak a betonnak. A szagok a levegőben arra késztettek hogy kövessem őket, majd testemet engedtem a csábításnak, míg egy kuka felé nem értem. Egy jókora szendvics kandikált ki a zöld szemetesből. Szerencsém van hogy nem vagyok apró termetű, így könnyű feladatnak látszott a zsákmányszerzés. Felugrodtam rá, ami egy kicsit megbillent, majd gyors mozdulattal kirántottam a finom falatot. Elindultam tovább miközben lenyeltem az egészet, néhány harapáson belül. -Ez jól esett.-nyaltam meg szám szélét. Néhány perc galoppozás után elérkeztem egy olyan helyre hol még soha sem jártam. Megálltam előtte majd felmértem a telepet. Egy elhagyatott raktárnak tűnt, de jobban szerettem volna kicsit közelebb megnézni. Ahogy közelettem felé, kissé kirázotta hideg. Úgy éreztem mintha figyeltek volna. Füleimet éberen forgattam, hátha meghallok valami érdekeset. Hirtelen megéreztem néhány kutya jelenlétét, de a levegőben más ebek szaga is keringett. Megtorpantam. -Most hogyan tovább?-kérdeztem magamtól. Mély levegőt véve közelebb léptem a törött ablakhoz majd bekukkantottam rajta. Három kutyát pillantottam meg bent. Kicsit figyeltem őket, majd felmértem a jelenlegi helyzetemet. Az egyik kan volt az nem kétség, épp ezért nem biztos hogy jó ötlet hogy itt keringek.

Spidagra

Előzmény | 2015.09.29. 19:20 - #5

Stier Stier szemei kipattantak, pupillái két kerek gömbbé tágultak. Michelle szagát már távolról érezte, habár a páros csendesen és óvatosan érkezett. Az idős falkavezér felemelte fejét mancsáról és kíváncsian figyelte a két jövevényt. Michelle nem szólalt meg, a reakciójára várt, ezért hát Stier feltápászkodott a lépcsőről és feléjük magasodott. Majd kilépett a halovány szürke fénybe. - Michelle - szólította meg falkatársát. - Mindig örülök, ha látlak. Kitartásod példa lehet minden kutyának - üdvözölte mély hangján, majd tekintete Ranára vándorolt. - Téged nem ismerlek, de úgy illik, hogy bemutatkozzak. A nevem Stier. Gondolom Michellenek jó oka van arra, hogy idehozott téged - hunyorgott rájuk és várta a megfelelő magyarázatot valamely féltől. Michelle Michelle már-már feltűnő rajongással figyelte vezérét, és szavai hallatán megcsóválta a farkát. Határozottsága bíztató lehetett Rana számára, mert Michelle teljesen ellazult volt a rottweiler közelében. - Az emberek etetőjénél találkoztam vele. Együtt szereztük a zsákmányt, amit hoztam - jelentette könnyedén.

[24-5] [4-1]