|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.21. 22:21 - |
A McDonald's impozáns épülete nem csak vonzó látvánnyal, de vonzó illatokkal is rendelkezik. |
[13-1]
 Rana pár röpke másodpercig döbbenten meredt Mitchelle-re. Már másodszorra kapta el az érzés, hogy a foltos átlát rajta, egyenesen a lelkébe. Először mintha kiszimatolta volna, hogy megijedt, most pedig a benne támadt gyanakvást... Túl sokat gondolkozom megrázta a fejét, majd szélesen rámosolygott új barátnőjére. Vezess, kérlek! AZ izgalom az egekig csapott a lelkében, alig tudta türtőztetni magát, hogy normális tempóban kocogjon Mtcehhel után.
//el az Elhagyott raktárba// |
 Michelle
- Igen, sok kutya vállal tagságot egy falkában csupán kényszerből, hogy védelmet szerezzen magának. De Stier nem ilyen. Hozzá csak olyanok tartozhatnak, akikben teljesen megbízik és cserébe minden tag saját szabadságjogokat kap. Én azt mondom gyere, ismerkedj meg vele... Aztán még mindig dönthetsz - kacsintott Ranára aztán szájába fogta a zsemeteszsákot és feltartott farokkal elindult.
//folyt. köv. Elhagyatott raktár, ha Rana is jön// |
Mitchelle boldog lelkesedése átragadt a juhászkutyára is, azon vette észre magát, hogy a félig elfogyasztott hamburgerre ügyet sem vetve lendületesen csóválja a farkát. Néha hinni sem akart a fülének, az itt elhangzottak nagyjából az ő álmai netovábbjának felfestése volt, szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Egy nagy, boldog, összetartó család! Ranának mindig is a gyengéi voltak ezek a csöpögős, romantikus elképzelések. Talán személyiségjegy, talán a kifogástalan előéletének következménye, vagy csak ő túl boldog természet ahhoz, hogy örökké egyedül legyen. Hű, hát ez varázslatosan hangzik! adott végül hangot is a lelkesedésének. Te aztán piszok szerencsés egy jószág vagy! Nem könnyű ilyen összetartó falkát találni, eddig még csak olyanokba botlottam, akik ki nem állhatták sem egymást sem a vezérüket, csak a kényszer tartotta össze őket. Minél tovább hallgatta Mitchelle elbeszélését, annál biztosabb lett abban, hogy ez a neki való élet. Szabad, de mégis van egy hely ahová visszatérhet, ahol van kivel beszélgetnie, játszania, s ahol talán a gyávaságát is sesgítenek legyőzni. Már éppen meg akarta kérdezni, milyen feltételei vannak a csatlakozásnak, amikor Mitchelle teljesen magától felajánlotta, s ez hirtelen röpke gyanút ébresztett benne. Talán azért túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mert nem is igaz? Mi van ha ez egy új trükk a tagok csábítására? Mitchelle barátságossága őszintének tűnt, a felvetése pedig tényleg csak spontán felvetésnek hangzott. Már azelőtt kedves volt vele, hogy megtudta volna, ő nem falkatag. Paranoiás vagyok. Ha annyira szüksége lenne falkatagokra, a kajárt egyszerűen kényszeríthetett volna a belépésre. gondolta. Nagyon szívesen megismerkednék veletek, bár nem vagyok biztos benne, hogy megfelelek a követelményeknek. mosolyodott el. |
Michelle
Körülbelül két másodperc alatt eltüntette a hamburgert, meg még a morzsákat is felporszívózta. - Ó, tényleg, még be sem mutatkoztam... Én Michelle vagyok - kacsintott újdonsült társára. Szóval Rana az a tipikus vándorló szabadlélek volt. Michelle jobbra-balra döntögette a fejét, miközben hallgatta. Az engedelmességével nincsen gond azt már észrevette. Stier is biztosan megbízna benne. - Ó, a falkám csodálatos! A vezérünk neve Stier, lehet, hogy már hallottál róla. Egy nagy kolosszus rottweiler - vigyorgott Michelle, ahogy felderengett előtte az öreg Stier képe. - Ő mindig az elhagyatott raktárnál van, tudod a város szélén, ahol régen az a sok büdös cső füstöt köpködött - Megborzongott a gondolatra, mindig is iszonyodott a gyáraktól, de hála az égnek egy éve bezárták őket és azóta csend van az ipari kerület azon szegletében. - A falka tagjai szinte mindenhol megtalálhatóak. Arra is járkálunk, amerre nem kéne... Ezért futottunk most össze - nevetett Michelle. - Bár ez nem a mi területünk, mert lehetetlen volna ide telepedni a sok ember miatt, gyakran járok erre és futok össze más kóborokkal. Nem jelentünk veszélyt a számukra amíg nem jönnek a raktár közelébe.
Esténként minden kutya hazatér a portyázásból és együtt vacsorázunk meg a naplementében. Megbeszéljük kivel mi történt napközben, mik a hírek a városból. Megosztjuk egymással amit szereztünk. Stier sokszor mesél történeteket ilyenkor. Nagyon tapasztalt kutya, nem láttam még nála... nála... - Nem is tudta hogyan fejezze ki érzelmeit vezére felé. - Aztán ott vannak a kölykök - nyelt egy nagyot Michelle. - Minden anya nagyon vigyáz a kölykeire. Amikor elérkezettnek látja az időt, bemutatja őket a falkának. Némelyikük kap egy tanítót maga mellé, hogy ne egyedül kelljen megismernie a város veszélyeit. Olyan vagyunk, mint egy nagy család... - mosolygott őszinte szeretettel a szívében Michelle. - Persze vannak kötelességek is. De miért nem tapasztalod ki te magad? Ha gondolod elviszlek Stierhez és ha van kedved... Csatlakozhatnál hozzánk. |
Mire Rana összeszedte minden bátorságát, és fejben elhitette magával, menni fog a dolog, Mitchelle gyors léptű távozásra buzdította, amit -szégyellte de- habozás nélkül végre is hajtott. Persze azért a falkaösztön, meg az összetartás ereje benne is ott buzgott hibátlanul, futás közben többször hátranézett, hogy ha foltos barátjának mégis segítségre lenne szüksége, akcióba léphessen. Szerencsére azonban az ember hozzá hasonlóan a szégyen a futs de hasznos alapelv szerint élt, így Mitchelle biztonságban célbe ért a zsákmánnyal. Rana pedig rekordsebességgel szégyellte el magát. Régebben ő volt a sztár, gazdái elmondása szerint legendásan csibészelt, most pedig fülét farkát behúzva pucol el a szorult helyzetből. Csak a kajaosztásra tér vissza. Eh. Egy darabig fontolgatta, hogy elegánsan lemond az adagről, figyelembe véve azonban, hogy erre a napra valószínű már kutyariasztás van kiadva, itt esélytelen a továbbiakban vadászni. Sok érdemem nincs benne, de azért köszönöm. mosolygott a társára hálásan, majd ő is nekilátott kihámozni egyet. Rana vagyok. mutatkozott be az illendőség kedvéért. Egy ideje már szabadlábon élek, de nincs kikötött helyem, arrafelé kóborlok, amerre fúj a szél. Se falkám, se családom, nincs semmim ami köthetne valahová. Rana közönyös hangja közel sem természetesen jött. Amellett, hogy hiányzott a régi élete, a sok törődés, figyelem és szeretet, rémesen magányosnak érezte magát, így kutyatársaság nélkül. De ezt persze nem gyakran szokta elsírni, meghagyja a teljes élvezetet az esős, padok alatt nyomorgós estékre. Milyen a falkád? Merre szoktatok tanyázni? majd ahogy rájött kérdései faggató hangsúlyára, gyorsan hozzátette. Persze csak úgy kíváncsiságból. Meg persze hol kell nyitott szemmel járnom, vagy éppen nem járnom. |
Michelle
Érezte a juhászkutya félelmének halvány szagát, de nem szólt semmit. Bíztatóan csóválta a farkát, és várt a megfelelő alkalomra. Egy kétlábú kinyitotta a hatalmas fémajtót, hogy nagy adag szemetet rakhasson a kukába. Pillantása Ranára esett. Kiabálni kezdett a kutyákkal, mire Michelle kivicsorította a fogait és rámordult. Az ember megszeppent. - Szaladj! - kiáltotta Michelle. Az ember felé lódult, mire az ijedten eldobta a kezében szorongatott szemeteszsákot. Michelle felkapta és vonszolni kezdte Rana nyomában. Amikor biztonságos távolságba értek, megrázta egész testét. - Gyűlölöm őket - puffogta. - De legalább ezt megszereztem! - vidult fel a zsákmányra pillantva. - Nézzük mi a mai menü - Szétnyitotta a zsákot és egy halom félig megrágott hamburger borult ki belőle. - Hát. Több, mint a semmi. Ezt el kell vinnem a falkám vezérének, de ha gondolod egyet nyugodtan elvehetsz - azzal leült és bontogatni kezdett egy hamburgert a mancsával és a fogaival. - Honnan jössz? Merre tartasz? - kezdte az ebéd közbeni csevelyt, miközben jóízűen falatozott. - Mennyire ismered Münchent? |
Mitchelle minden téren kellemes csalódást jelentett Rana számára. Amikor először megpillantotta, egyből arra tippelt, hogy egy magát fensőbbrendűnek képzelő, arisztokratikus kutyavával van dolga, aki hűvös kék szemeive lekezelően pillant mindenkire, aki... nos aki nem ő. Ehhez képest kedvesen elcsevegett vele, mintha régi jó barátok lettek volna, sőt még a vadászatot is megosztotta vele. Milyen jó, hogy még ilyen kutyák is vannak mélázott el mosolyogva. Talán nem hiába ugratták egykori gazdái, hogy álmodozó típus, úgy kapott észbe az utolsó pillanatban és iszkolt barna társa után a kukák felé. Mitchelle nem cicózott, s ez egy kicsit eltántorította a fiatal juhászkutyát. Ő nem számított valami tapasztaltnak, s ami azt illeti éppenséggel bátornak sem. Inkább kiváta a kevésbé forgalmas időszakokat, mint megkockáztassa a lebukást, ezzel magára zúdítva az emberek haragját. Remélte, hogy foltos társának van valami bombabiztos és egyben szuperbiztonságos haditerve, amivel gyorsan jutnak sok kajához. Kis híján felnyüszített rémületében amikor meghallotta Mitchelle ötletét. Minden porckijája tiltakozott ellene, ha képes lett volna rá, még a víz is leveri. De nagyot nyelt, és ebből semmit nem mutatott kifelé. A kapcsolata a foltossal igen jól indult, nem szerette volna ha a gyávasága miatt kútba esik minden. Csináljuk. szűrte a fogai közt, remélve, hogy nem nyitják ki az ajtót. |
Michelle
- Ha a sziesztámba zavartál volna meg... Arról már rég tudnál - nevetett halkan Ranára, majd óvatosan körülnézett. - Sok itt az ember - topogott egyhelyben. - Mi pedig feltűnést keltünk, ha csak ácsorgunk. Gyere! Nézzük meg mit találunk hátul! - azzal nekiiramodott és pár pillanat alatt megkerülte az épületet. A falka törvényei szerint nem szabadott volna idegen kutyának segítenie... De Michellet ezt most nem érdekelte. Talán rá tudja venni Ranát, hogy csatlakozzon hozzájuk. Minden tag értékes, és most szükségük van újabb harcosokra a szerveződő falkák ellen. Michelle féltette vezérét, falkáját és a területeiket. Olyan nehéz volt a legjobb helyeket megtartani... Minden aranybányára ráfenték a fogukat ezek az újonc sihederek. És hát hogy is szól a mondás? Tartsd közel barátaidat, de ellenségeid még közelebb.
Michelle megállt a fémkukák mellett, majd elbújt mögöttük. - Ha szerencsénk van kinyitják az egyik ajtót és besurranhatunk - susmogta a németjuhásznak. |
Rana megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a másik fél nem a mogorvák népes társaságából származik. Újabban nagyon elszaporodtak azok a minden bizonnyal ép elméjüket vesztett kutyák akik ha már rjájuk néznk is rögtön vicsorogva nekiugranak a másiknak felkeltve ezzel az emberek figyelmét, és haragját. Rana számát sem tudta már az elszalasztott, vagy elrontott vacsoráknak, amik pont ilyenek miatt estek kútba. Ám bármiben is zavarta meg a kékszeműt, az nem orrolt meg rá. Sőt. Éppen energiatakarékos zsákmányszerző körúton vagyok. felelte vidáman. Régóta nem volt már része normális hangnemű társalgásban, így kifejezetten feldobta a hangulatát a foltos barátságossága. Hát te? CSak nem a sziesztádba robbantam be? |
Michelle
Várakozásában egy kétballábas juhászkutya zavarta meg - egy frontális ütközéssel. Michelle akaratlanul is felvinnyogott és mordult, fülei koponyájára simultak, ádáz tekintettel méregette Ranát, miután megpördült. A nőstény bocsánatkérésére azonban ellazult. - Semmi baj. Jól rám ijesztettél. Már azt hittem egy másik falkából támadt rám valaki, de nem érzem rajtad kutyák szagát - szimatolta meg Ranát óvatosan. - Mi járatban erre? - tudakolta könnyedén, kedves kíváncsisággal, ezzel talán meglepve a másikat. |
Rana ruganyos léptekkel, céltudatosan ügetett egyik kedvenc ételszerző területe felé. A hely amellett, hogy jobban illatozott a kutyamennyországnál, az állandó jövésmenés miatt viszonylag észrevétlenül megközelíthető, bónuszként pedig az emberek igénytelensége miatt igen bőséges kínálattal rendelkezik. Már előre nyalta a száját, valahányszor elhatározta, ott költi el az aktuális étkezést. A helyszínre érve tervező-szervező szemmel alaposan felmérte az állapotokat, mennyien vannak s ők milyen felállásban érkeztek, ám csalódnia kellett, a megfelelő vadászidő még váratott magára. Hiába, a sikeres vadászat a türelmen és a stratégián múlik. Így hát kissé meghúzva magát, elosont a faltozó emberek alatt, hogy a közeli bokorból szemlélje az eseményeket. Annyira tartott azonban attól, hogy felfedezik és elűzik, hogy elővigyázatlanul teljes sebességgel vetette magát a növényzetbe, s ahogy az ilyen esetkben lenni szokott, beleütközött valamibe. Pontosabban valakibe. Igazán, nagyon sajnálom. szabadkozott kapásból, anélkül hogy látta volna az illetőt. Csak remélni tudta, hogy nem a környék legzsémbesebb kóbor jószágát sikerült letarolnia. |
Michelle
Michelle a teraszon ülő embereket figyelte az egyik közeli bokorból. Nézte, ahogy a szájához emeli az illatos ételt majd beleharap egyet. Megcsóválta a farkát, jégkék szemeivel körülnézett, de mégis helyén maradt. Még nem jött el a megfelelő alkalom. Napi portyáján volt, hogy zsákmányt és szerezzen magának és társainak. |
A McDonald's impozáns épülete nem csak vonzó látvánnyal, de vonzó illatokkal is rendelkezik. |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Rana pár röpke másodpercig döbbenten meredt Mitchelle-re. Már másodszorra kapta el az érzés, hogy a foltos átlát rajta, egyenesen a lelkébe. Először mintha kiszimatolta volna, hogy megijedt, most pedig a benne támadt gyanakvást... Túl sokat gondolkozom megrázta a fejét, majd szélesen rámosolygott új barátnőjére. Vezess, kérlek! AZ izgalom az egekig csapott a lelkében, alig tudta türtőztetni magát, hogy normális tempóban kocogjon Mtcehhel után.
Michelle
